Megfázott az elefánt

Várkonyi Katalin: Elefánt

Megfázott az elefánt
rossz dolog a nátha,
bánja már, hogy nem maradt
messzi Indiába'.

Rács előtt egy kisgyerek
tanakodva nézi,
mibe fújja ormányát
az elefántbébi?

Nem fújhatja, nem bizony
csöppnyi zsebkendőbe,
legfeljebb egy jókora
lipi-lepedőbe.

Hajnal Anna: A náthás medve

Hajnal Anna: A náthás medve

Őszi eső mikor esik,
sűrű erdő nedvesedik,
ki nem szeret náthát kapni,
erdőre ne menjen lakni!
Barna medve jól megjárta,
jött egy szél, a fát megrázta,
hogy megázott!
Hogy megfázott!
Zuhannyal zuhant nyakába,
leteperte őt a nátha.
Náthás lett a medve, mérges,
ki ne tudná, hogy mit érez!
Szegény feje,
gőzzel tele,
mint a léggömb ül a nyakán,
ha prüsszent elszáll talán!
Pedig prüszköl egetverőt,
majdhogy szétviszi az erdőt.
Be is vonul barlangjába,
ezeréves fa odvába.
Barlangjában egymagában
dörmög, morog,
helyben forog,
amit érez, meg nem érti,
mi az ami torkát sérti.
Szegény orrát
csavargatják,
akárhogy néz,
senkit sem lát!
Hátrál szegény, de hiába
orrában csak úr a nátha!
Csavargatja,
viszketteti,
szurkálgatja,
prüsszögteti!
szegény medve
így járt vele,
jajjal, bajjal van modt tele.

Bizony összegömbölyödik,
bizony ki se gömbölyödik,
szipog, fel-fel fohászkodik,
kialussza nagy baját,
télig alszik, s télen át.

Verseghy Erzsébet: Libanátha

Verseghy Erzsébet: Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg, kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába, mezítláb ment óvodába.
Jó mamája borogatja, forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra, holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán költik, tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára, úgy küldik az óvodába.

Christian Morgenstern: A nátha

Christian Morgenstern: A nátha

Egy nátha gubbaszt a teraszon
Prédájául kit válasszon?
Eldöntötte egykettőre,
Ugrik Kis Pál orrhegyére.
Hapci!-Pál már el is bágyadt,
Hétfőig nyomja az ágyat.